TEGNAPTÓL MÁIG

Száz évvel Ady után

Az évfordulón felszínre törekednek az emlékek, az enyémek és a szülőfalumhoz köthetők. Ady Endre 100 éve halt meg, az életében és halálában is oly sokak által szeretett és sokak által nem szeretett költő.

A fel-fel dobott kő Ady korai versei közé tartozik. Az 50-es évek elején 13 évesen a máriaremetei iskolában találkoztam vele. A Földes-Nyíregyháza-Nagyvárad háromszöge után a fővárosban magam is feldobott kőnek éreztem magam, visszavágyva szülőföldem világába. Az Ady iránti kezdő rokonszenvet aztán elnyomták a propagandaként únos-untalanig belénk diktált versei. Emiatt Ady személye a nem szeretem emberek sorába került. Hogy ez mégsem így maradt, a Remetén hozzánk közel lakó Dutka Ákosnak köszönhető, akihez a Várad iránti nosztalgiám vitt el. Ákos bácsi aztán elmagyarázta Váradot idéző és Adyra emlékező lakásán, hogy Ady Endre nem csak az volt, akit belénk szuggeráltak. Dedikálva megkaptam tőle A Holnap városát. „Karacs Zsigmondnak, hogy őrizze az Ady és az én Váradom emlékét." Aztán eljutottam eszmélésem városába, a Szent Margit térre, ahol laktunk, a Pece­partra, ahol játszottunk. És egyre jobban beleástam magam az Ady irodalomba. Lassan egy polcot töltöttek meg az Adyt idéző kiadványok. Egymás után értek a meglepetések. Szinte hihetetlen volt először számomra mennyien kötődtek valamilyen formában szülőfalum és rokonságom alakjai Adyhoz.

A földesi Zoltai Lajos vette maga mellé a Debreczeni Reggeli újsághoz Adyt újdondásznak. Zoltai biztatása sugallta az „ídes" -hez írt levelét. „Nemsokára egy fővárosi laphoz megyek újságírónak." Krúdy Gyula jegyzi meg tréfásan Zoltairól, nincs olyan hír, amelyben valami település neve szerepel, amilyet ő Földesre ne javítana ki. Ady a Szüret című versét Zoltainak írta. Már Váradon keveredett polémiába Ady Zoltaival. „Most olvastam csak azt a tudós és lelkes apológiát, amelyet Zoltai Lajos írt, jeles kollégánk s nekem legelső szerkesztőm.” Zoltai arra bíztatta „fogjunk kezet és támogassuk egymást... hogy mindnyájunk annál sikeresebben teljesíthesse magyar kötelességét, a maga nemzeti hivatását.”

A debreceni Csokonai Színházzal szemben van az Ady által Bundának nevezett Angol Királynő Kávéház, hol a színészek és újságírók rendszeresen töltötték idejüket az előadások után. A Bécsben tanult Karacs Imre operaénekessel Zoltai földesi iskolatársával, aki egyébként nagyapám nagybátyja volt, ott került közelebbi kapcsolatba. Kritikáiban szinte mindig dicsérettel találkozunk. „Hozzá hasonló képzett énekest alig találhatunk vidéki színpadon.” Írja Ady. A zsidó nő című opera előadásáról ezt olvassuk tőle: „Karacs (Eleázár) most is óriási sikert ért el. Még a vasfüggöny ajtajánál is meg kellett jelennie, olyan sikerben pedig csak primadonnáknak szokott részük lenni.” Karacs 1907-ben mégis Amerikában kötött ki, hol epedve várták a New York-i színészek.

Közismert, hogy Ady Váradra kerülve az Egy kis séta című cikkével hívta fel magára a figyelmet. A káptalan megsértése miatt hivatalból vádat emeltek ellene. A törvényszék három napi fogházra ítélte Ady Endrét. Ezt a lényegében jelentéktelen ügyet megfellebbezték a Váradi Királyi Táblához, melynek elnöke a mindkét ágon földesi családból származó Ritoók Zsigmond volt, hogy a katolikus egyház elleni vétséget a nagy tekintélyű református ítélőtáblai elnök bélyegezze meg a református újságírót. Ritoók Zsigmond, aki egyébként csak a nyomatékosabb ügyekben szokott elnökölni, jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ady az ítélet előtt és után is mindig tisztelettel és megbecsüléssel írt róla. Csak egy mondatot idézek: „Ritoók Zsigmond őméltósága a Nagyváradi Ítélőtábla elnöke, egyik büszkesége a magyar bírói karnak.”

Csáth Géza a frontról hazaküldve 1915 októberében lett pályázat útján Földesen orvos. Ady A hétben egy alkalommal Csáth álnévvel szignálja a cikkét. A magyar Pimodán alakját Csáthról mintázta. „Egy káprázatosan gazdag fejű, fiatal s máris diadalmas író, barátom.”

 

Ady halálának századik évfordulóján emlékezünk. A költő öccse Ady Lajos, Zoltai Lajost kérte tervezzen egy művészi kivitelű fejfát Ady sírjára. Zoltai a román megszállás alatt a debreceni temető faragott fejfáit rajzolta, és a beszámolójában írta „a művészettörténeti stílusokat egy igen jól rajzoló asztalos mester a földesi születésű Karacs Márton alkalmazta először a debreceni fejfákon.” Karacs 16 évesen honvédtizedesként vett részt a 48/49-es Szabadságharcban, azután Debrecenben telepedett meg. Zoltai Lajos jó érzékkel az ő fejfái alapján tervezte meg Ady Endre fejfáját. Ma ez a Petőfi Irodalmi Múzeum ereklyéi közt található.

A földesi Karácsony Sándor 1919-től a budapesti Tavaszmező utcai gimnáziumban Ady és versei szeretetére nevelte tanítványait, amint Morvay Péter és Lükő Gábor nekem elmondta. Karácsony 1927-ben a Diákvilágban A zseni szabadsága címmel menti fel Adyt a hazafiatlanság, erkölcstelenség, a dekadencia vádja alól. „A más véleményen lévők nem azt szokták vitatni szabad-e a zseninek mindent, hanem azt vonják kétségbe, hogy Ady Endre zseni volt.” Földessy Gyula Ady az ember és a költő című munkáját Karácsony Sándornak ajánlja. „Ady Tőled sem állt távolabb, mint tőlem. S a lélek, mely ebben a könyvbem megszólal megszólal, mindig rokon volt a Tiéddel.” Karácsony a nyári és téli szünetekben Földesre vitte diákjait hol Fehér Géza író és tanár segítségével a falu népe előtt mondanak és elemeznek Ady verseket. Az egykori tanítvány Bóka László Ady Endre pályakezdése című kötete mutatja kikelt az elvetett mag.

Boross Zoltánt 1949-ben telepítették a felvidéki Feledről Földesre a nagyszülei házába. A regös cserkész Szent György körből átalakult Sarló egyik vezetője volt. Azt írja „a Szent György kör azonos mozgalmunk Ady kultuszával.” Az őket meglátogató Móricz Zsigmondot a hozzá írt Ady-vers citátumával köszöntötte Feleden. Nekik készült Móricz Gyalogolni jó című írása. A Sarlóban Ady szellemében új arcú magyarokként dolgoztak a felvidéki magyarság szolgálatában. Makai Sándor A magyar fa sorsa munkája megküldésévei bíztatta őket állhatatosságra. A Pesten Ady sírját koszorúzó Balogh Edgár meglepődve látta a költő sírját őrző csónakfejfát. Az Ady szellemét is őrző hatalmas Sarló gyűjteményt a a Déri Múzeumba közvetítettem.

Az eddigieket mind-mind Dutka Ákosnak köszönhettem, hiszen amit eddig leírtam az, én is vagyok. Ady és én, hát nem nagyképű ez a három szó? Most azt is megpróbálom felidézni, tettem-e érte valamit, hogy legalább az ést kiérdemeljem.

1965-ben már meghívó levéllel felkereshettük feleségem székelyföldi rokonait. Két napot illegálisan eltöltve Nagyváradot jártuk összeszoruló szívvel, a Müllerájt is megkeresve. Mint ifjú és bohó verset írtam Búcsú Váradtól címmel, tán nem veszik rossz néven néhány sorát.

 

 

Másfél nap nem sok, de láthatom

Elsüllyedt földön kedves városom

Megállok már a Bazárkert előtt

Víg magyar nóta szólt itt az előtt

Itt volt Ady, Juhász és a többiek

Vissza nem jöhetnek ők a régiek

Meglátogattam régi kis lakunk

S a Pece partját hol egykor játszottunk

Szállodáid, hol nem alhatom

Végig mentem én a Káptalan soron

Felkerestem volna levéltáradat

Nem engedtek be, s az idő szaladt

A hársfasorban visszaballagok

Lombjai közt a szél búcsút susog

Itt hagylak ismét kedves Váradom

Vinnélek innen, de módját nem tudom

 

Átlépem-e a tűréshatárt, ha bevallom elplagizáltam Ady egyik sorát és verset fabrikáltam hozzá. Ötven éve nyom a bűntudat, talán megkönnyebbülök, ha bemutatom.

 

 

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

 

 

Szabad már sírni a Kárpátok alatt,

Hazámra gondolva magyar szívem szakad.

Menekülttel telve országunk közepe,

Észak, Dél és Kelet űzte őket ide.

 

 

Szabad már sírni a Kárpátok alatt,

Nyugattól kaptuk ezt, hálájából fakadt.

Míg megvédtük őket töröktől, tatártól,

Megfogyott nemzetünk sok véres csatától.

 

Szabad már sírni a Kárpátok alatt,

Honában a magyar életéért szalad.

Űzött újra a sors, rosszabb a töröknél,

Mert kit befogadtunk ellenünkre az kél.

 

 

 

Szabad már sírni a Kárpátok alatt,

Ötven éve múlt már amióta szabad.

Ötven éve már, hogy oláh, tót, rác rabol,

Úgy néz ki országunk, mint felfordult akol.

 

Szabad már sírni a Kárpátok alatt

Megszállott falvakon magyar szó sem szabad

Hogy múlik az idő, egyre fogy a magyar,

És falvaink helyét belepi az avar.

 

 

Erdély fáj nekem, Ákos bácsi szerint ezek voltak Ady utolsó szavai. Az Üdvözlet a győzőnek című verse rávilágít Ady megbolydult lelkivilágára.

 

Nekem már csak számba kellett venni az Adyhoz kötődő felfedezéseimet, amiket hosszú érlelődés után egy nagyobb lélegzetű tanulmányban feldolgozva a szegedi egyetem 1992-ben megjelentetett. Ha jól emlékszem 2004-ben az Ady kiállításon bemutatták az imitált sírján a faragott kopjafát. A szórólapon felhasználták az általam írtakat, s hálából dedikálva megkaptam Hegyi Katikától az Ady szerelme Ada című kiadványt. Ady máig hatása, része napjaimnak. Az idén januárban egyik 56-os bajtársunkat Ady válogatott soraival búcsúztattam a Kerepesi temetőben.

 

Karacs Zsigmond