Halomtarjan.hu

Pércsi Lajos élete és halála

Földesen született 1911. július 21-én, atyja Pércsy Lajos kovácsmester, anyja Rácz Zsófia. Az öt gyermek között Lajos másodikként látta meg a napvilágot. Testvérei közül még hárman élnek: Róza a nővére Szörnyi Józsefné, valamint Gábor és Ferenc öccsei. Sándor 1943 januárjában az Ilinka-i harcoknál a Don-kanyarban esett el, a 12-ik kerékpáros zászlóalj kisharckocsizó szakaszában szolgált. A család a község közepén, a Deák Ferenc (közismert nevén Temető) utcán a Hunyadi utca Veres-kút felé eső sarkán álló 625. számú házban lakott, a kovácsműhely is ott volt a sarkon. A szülők halála után Mocsári Lajos, majd Ábrahám Jenő vette meg.

A Pércsi család a XVII. század közepétől állandóan Földes kuriális nemes községben lakott. Apáról-fiúra a XIII. század közepén élt Szemeréig vezethető vissza. Benedek királyi al-étekfogó mester 1421 március 28-án kap címereslevelet Zsigmond királytól. Balázs 1485-ben Mátyás király kamarai jegyzője. A török uralom előtt Szabolcs, Bihar és Arad vármegyében voltak birtokaik. A Rákóczi szabadságharcban ifjabb Györgyöt 1706–1708 közt Palocsai György lovas regimentjében, a másik Györgyöt 1708-ban Bik László lovas regimentjében találjuk. A kuruc háborúk után a Neoaqvistica Comissió működése miatt sok más földesi nemessel együtt kisbirtokosként éltek a faluban napjainkig. Petőfi Sándor 1842-ben a hortobágyi nagyfogadót bérlő Pércsy Viktória Héczei Szabó Antalnéról írta Hortobágyi Kocsmárosné angyalom című versét. Az idők folyamán a család több tagja volt - a más falvakban bírónak megfelelő - nemesi hadnagy Földesen. Az 1848-as szabadságharcban közhuszárként szolgált Balázs, Gábor és Lajos a Miklós huszárezredben, Antal pedig százados volt. A családnak mintegy 150 tagja él ma is Földesen, ide tartozik Pércsi József birkózó bajnok is.

Az idősb Pércsy Lajos a kovácsmesterség mellett hat holdnyi birtokából tartotta fenn népes családját. Lajos hat elemit végzett Földesen, tanítói: Saja Vilmos, Boldizsár Lajos, Fodor Béla, Nagy István, az V. és VI. osztályban Papp Imre. Igen igyekvő, magára sokat adó, kissé büszke, jótanuló fiú volt. A helyi ipariskolában apja nyomdokaiba lépve kitanulta a kovácsmesterséget, a levente pedig mindenki számára kötelező volt. Karacs József az elemitől kezdve  bevonulásukig igen jó barátja volt, kölcsönösen sokat jártak egymáshoz. 1933. október 6-án hívták be Berettyóújfaluba az Esze Tamás laktanyában lévő 11-ik honvédgyalogezredhez. Továbbszolgálóként, majd hivatásosként bent maradt a honvédségnél. 1939-ben mint őrmestert helyezték Kiskunhalasra a 20/1. zászlóaljhoz. 1940-ben ott ismerkedett meg Pelle Margittal, akivel 1941. július 12-én kötött házasságot, Lajos fiuk 1942. március 13-án született. Rövid ideig a délvidéken is szolgált. A hadifogságot sikerült elkerülnie.

1945 után ismét visszahívták Kiskunhalasra katonának, s rövidesen Pestre küldték a Kossuth Akadémiára, majd az elvégzése után visszatért Halasra. 1946 őszén Pécsre helyezték ahol egy éves gyalogtiszti iskolát végzett. 1951-ben került Budapestre a Honvédelmi Minisztérium kiképzési csoportfőnökségére ( a régi felállásban ez volt a vezérkar), mivel tehetséges volt hamarosan már őrnagyként szolgált. 1955-ben hivatalból elküldték a Zrínyi Akadémiára, ahol 1956-ban végzett.

Október 23-a előtt családjával Kecelre utazott szabadságra és csak 30-án tért vissza Budapestre. Bement a Honvédelmi Minisztériumba, az irodájában mindent szanaszét dobálva talált. Igyekezett katonatársaival érintkezésbe lépni, azonban mindenki tájékozatlannak bizonyult, a rádióban gyakori Nagy Imre nyilatkozatokból sem tudott eléggé eligazodni. Budán laktak a Pusztaszeri ut 12/b-ben, november 3-án egyenruhában ment ki a környékre széjjelnézni. A Szemlő-hegyen a felkelők felszólították menjen velük, elment. A főleg civilekből álló felkelők támaszpontja a Margit-kórház környékén álló Schmidt-kastélyban volt. A 50-90 főnyi fegyveres csoport időnként 3-400 főre duzzadt. Pércsi Lajos 5-én beszédet mondott és megkérdezte elfogadják-e parancsnoknak. Rajokat, szakaszokat szervezett, kijelölte az elhelyezési körleteket, lőszert osztatott. Több ágyút, aknavetőt, géppuskát, golyószórót és sok gyalogsági fegyvert hordatott össze. Két tiszt volt még rajta kívül a csapatban, Csiki Lajos hadnagy és Erdősi Ferenc főhadnagy, akinek a vezetésével felrobbantották a hármashatárhegyi adóvevőt. November 5-én lőtték a bécsi úton haladó szovjeteket. Igen sok foglyot ejtettek és közülük sokan velük maradtak harcolni, ezek egyrésze később nyugatra ment, a saját fogságba esetteket pedig az oroszok kivégezték. Négy hősi halottuk volt akik talán még ma is a Margit  kórház és a Schmidt kastély közötti területen nyugszanak.

Pércsi Lajos 5-én éjjel hazament a családját meglátogatni, visszatérni már nem volt alkalma, s ezután a felesége sem engedte az utcára kimenni. A Schmidt-kastélyban levő csoport még 7-én is harcolt, egy szovjet gépkocsi-oszlopot lőttek. A megmaradtak 13-án indultak a hegygerincen át Solymárra és onnan a Pilisbe, ahol feloszlott a csapat. Pércsi Lajos 16-án jelentkezett a Petőfi Akadémián és leszerelt, mert nem írta alá a hűségnyilatkozatot (tiszti nyilatkozat). A felesége kérte, menjenek el külföldre. „Nincs miért meneküljek” - mondta. Agyon nem lőtt senkit, semmi nem terheli a lelkét. 1957 márciusában a Déli pályaudvaron mozdonyvezetők mellett vállalt szerződéses állást, másfél hónapot dolgozott mozdonyvezető gyakornokként.

1957. május 9-én az Országos Rendőrfőkapitányság Politikai Osztálya vitte el otthonról és házkutatást tartott náluk. Előbb a Tolnai Lajos utcában, majd a Gyorskocsi utcában, végül a Gyűjtőben tartották fogva. 1958. május 9-én a Fő utcán tárgyalták az ügyét, szervezkedés vezetésével vádolták. Ott voltak mellette a Schmidt-kastélybeli bajtársai. A feleségét csak ezen utolsó nap engedték be hozzá, az ítélet előtt beszélhetett vele, azt mondta: „Menj férjhez.” Még aznap halálra ítélték és átvitték a Fő utcáról a Gyűjtőbe. A felesége egy másik asszonnyal azonnal ment Kádárhoz, majd Dobihoz, egyikhez sem engedték be őket. Másnap reggel 6 órára kimentek a Gyüjtőbe, azt mondták nekik: „Már késő”. 1958. május 10-én 7 óra 41 perckor végezték ki a Budapesti Országos Börtönben (a Gyűjtőben), Csiki Lajossal és Erdősi Ferenccel együtt. Nyughelyeként az 1-es parcellát mondták a családjának. Az apja haláláig nem tudhatta meg mi történt katona fiával, a rokonok tapintatosan elhárították kérdéseit. (Mikszáth: Prakovszky a siket kovács) A felesége 15 évig nem ment férjhez, pedig nehezen élt, munkát nem kapott, később kötött holmikat állított össze kisiparosként, de a fia kezébe szakmát és érettségit adott. Csak 1988-ban tudta meg, hogy a 301-es parcellába hantolták el a férjét, a 17-ik sor 30-ik sírhelyén.

Dornbach Alajos ügyvéd indította el a rehabilitációs kérelmet, 1989 június 16-án Nagy Imre újratemetésekor 10 óra 37 perckor Mensáros László olvasta fel a nevét, délután 6 órakor a Szilágyi Dezső téri református templomban megemlékező istentiszteletet tartottak. Kitisztított és márványlappal kopjafával ellátott sírjára az emlékezés hatalmas koszorúit helyezte a család, s a szalagokon olvastuk az alábbiakat:

 

Igaz ember voltál, áldozat lettél.
Megtört szívvel őrízzük emléked
Feleséged, Fiad, Unokád,
Öcséd és a rokonság.

Pércsi Lajos emlékére
Hazáért hozott áldozatáért
Sógorod és családja.

Szülőfalujában, Földesen június 16-án 8 órától a község valamennyi középületét nemzeti és gyászlobogókkal díszítették, s harangszó idézte az emlékét. A községháza aulájában elhelyezett fényképe előtt sokan megálltak egy percre és tisztelettel hajtottak előtte fejet.

Göncz Árpád köztársasági elnök 1990 július 5-én, többek között Pércsi Lajos őrnagyot ezredessé, Csiki Lajos hadnagyot és Erdősi Ferenc főhadnagyot alezredessé léptette elő. Fény nevére, áldás emlékére.

Karacs Zsigmond történész 1992. június 16.